Fojtogatós játék = játék a halállal

A közelmúltban dr. Csermely Gyula a HVG.hu-n kifejtette, hogy aggódik a fiatalokért, mert nincs kivel beszélniük a szexről. Felkészületlenül kezdenek szexuális életet élni, tele kérdéssel, kétellyel, téves információkkal. Megbeszélni pedig nem tudják senkivel. Miért nagy baj ez? Mert veszélybe kerülhetnek, és nagy tragédia, ha bele is halnak.

Dr. Jókay Kinga gyermekorvosunk az elmúlt fél évben három olyan esetről hallott, amikor fiatal kipróbálta az úgynevezett „choking game”-et, és belehalt. A fojtogatós „játék” lényege: valaki oxigénhiányos állapotot idéz elő, hogy így eufórikus állapotba kerüljön. Előfordul az is, hogy mindez szexuális örömszerzéssel is párosul. Kockázata pedig jelentős, hiszen több fiatal halt már bele ebbe a kísérletezésbe.

Dr. Jókay Kinga cikkét olvashatjátok a témában, aki fontosnak tartja beszélni erről, hiszen a megfelelő információk eljuttatása kulcsfontosságú:

Egy gyermek halála mindig felfoghatatlan, tragikus, ha balesetben veszíti életét. Gyakran a hibás berendezések, a rossz döntéshozás vagy a szabályozás hiánya vonhatók felelősségre. De amikor egy fiatal életét egy véletlen, mégis önmaga által okozott kár oltja ki, akkor nem találunk szavakat. Miért akarná egy gyermek szándékosan megakadályozni agya megfelelő oxigénellátását, kockáztatva az agykárosodást vagy a halált? Ki a felelős mindezért? Hogyan előzhettük volna meg? Mivel az indíték elsősorban örömszerzés, mintsem önpusztítás, nem beszélhetünk öngyilkosságról. És nem is szabad, mert tovább erősítjük azt, hogy a problémákat elkendőzzük, ahelyett, hogy annak megoldásával foglalkoznánk.

Egy 2008-as oregoni kutatás szerint a közép- és főiskolások körülbelül 30 százaléka hallott már a „fojtogatós játékról” és 6 százalékuk már ki is próbálta. Akik eszméletvesztésig fojtogatják magukat, hogy szédületes magasságokba „repüljenek”, azok sajnos általában meg is ismétlik ezt a veszélyes, halálos kimenetelt is magában rejtő „játékot”.

A témáról nem beszélni olyan lenne, mint kabát nélkül küldeni egy gyermeket az Északi sarkra. Orvosok, pedagógusok, lelkészek, tanácsadók és szülők osztoznak a felelősség terhén, hogy megtanítsák a gyerekeknek: a fojtogatás soha semmilyen körülmények között nem biztonságos. Nem ötleteket kell adni nekik, sokuk már így is rengeteg pontatlan információhoz jut erről a hátborzongató játékról, hanem oktatni kell őket a fulladáshoz vezető tevékenységekről, hogy megelőzzük a neurológiai károsodást és halált. Ha így teszünk, kisebb eséllyel fordul elő, hogy azt hiszik, szervezetük tudja hol a határ, ami a halál és az élet között van, és meg tudnak ott állni…

Évente körülbelül 1000 tinédzser hal meg az Egyesült Államokban saját maga okozott hipoxiában. A tényleges szám valószínűleg sokkal magasabb, mert sok halálesetet - tévesen - öngyilkosságnak könyvelnek el.

Az nem tisztázott, hogy mi vezérel valakit arra, hogy fulladásos tevékenységekben vegyen részt. Különböző elméletek szerint lehet: élvezetkeresés, a kor- vagy csoporttársak nyomásának hatása, egy drogmentes lazítás, a szorongás és a depresszió elkerülésére, vagy akár fokozott orgazmus elérése önkielégítés alatt. A halálesetek döntő többsége fiúk és férfiak között figyelhető meg. A fojtogatós játék áldozatainak átlag életkora 13 év. Ha szexuális tevékenység is társul a fojtogatáshoz, akkor az áldozat nagyobb valószínűséggel lesz idősebb tinédzser vagy felnőtt férfi.

A megfelelő oxigénellátás gátolható a lélegzet visszatartásával, nyomás gyakorlásával a mellkasra, a nyaki artériák leszorításával, műanyag zacskókkal és szipózással, kötél vagy öv általi fojtogatással. Ezek hatására a serdülők 10 másodpercen belül elájulhatnak, maradandó agykárosodás 3 perc múlva lép fel, a halál pedig 4-5 perc után áll be. Ha a fiatalok az önkéntes fuldoklást egyedül kísérelik meg, még nagyobb valószínűséggel lesz az végzetes kimenetelű.

A kutatók nem tudják biztosan, hogy az autoerotikus fulladás egy elkülönülő, de mégis kapcsolódó tevékenység, vagy a folyamat része. Az autoerotikus fulladás gyakorlói gyakran használnak kellékeket, például pornográfiát, a másik nemre jellemző ruhadarabok viselését és tükröket. Néhány áldozat drogot és alkoholt is fogyaszt, de összességében hétköznapi embereknek tűnnek.

Mit tehetünk?

Mindenkinek, aki gyermeket nevel vagy tanít, tudatában kell lennie az önfojtogatás lehetséges tüneteivel:

• Megmagyarázhatatlan jelek a nyakon, véraláfutások, különösen, ha körbefutnak

• Véreres szemek, tűszerű véraláfutások az arcon, a szemen és környékén

• Garbó viselése meleg időben is

• Pórázok, fojtó nyakövek, csomóba kötött ruhák, kötelek, sálak és övek megmagyarázhatatlan jelenléte (intő jel, ha a bútorzathoz vannak kötve)

• Különösen elhasználódott ágygerenda, szekrényrúd

• Komoly fejfájás, zavartság, egyedüllét utáni ingerlékenység és ellenséges magatartás

• A böngésző előzményekben a fojtogatós játékkal kapcsolatos honlapok, fórumok, chatszobák

Felismerni egy fiatalon az önfojtogatással való kísérletezést létfontosságú. Megmentheti az életét, ha megfelelően tájékoztatjuk viselkedése valós veszélyeiről és elküldjük, a legjobb, ha elkísérjük egy mentálhigiénés szakemberhez.

Az oktatáshoz nagyon hasznos lehet például egy videó levetítése. Ajánljuk ezt a sokkoló, ezért remélhetőleg nagyon hatásos, informatív, tinibarát, videót: