A
hiperaktív-figyelemzavar, röviden ADHD gyakorisága megnőtt az elmúlt két
évtizedben. Ráadásul mára már az is nyilvánvalóvá vált, a „túlmozgékonyság”,
figyelemzavar és impulzivitás tünetei nem minden esetben szűnnek meg a fiatal felnőttkorral - azaz a probléma felnőtteknél is fennállhat.
Dr. Kiss Enikő, a Rózsakert Medical Center gyermek pszichiáterének
posztja a témában.
Fontos
tisztázni, csak akkor beszélünk ADHD-ról, ha a tünetek a gyermeknek és/vagy a
környezetének problémát okoznak. Ennek megítélése igen szubjektív, hiszen függ
a környezet tűrési küszöbétől, valamint a hiperaktív gyerekkel való megfelelő
bánásmódtól is. Ugyanaz a gyerek az egyik tanárnak problémát okoz, a másiknak
nem. Az edzésen rendesen tud sorban állni, várakozni – esetleg külön feladatot
kap, hogy el legyen foglalva, míg a tornaórán állandóan magára vonja a
figyelmet a bohóckodással és a rendetlenkedéssel. Ha elől ül az osztályban és a
dolgozatok megírásánál több időt kap, mint a többiek, jól teljesít, ha a
leghátsó padba ültetik, az egész osztály előtte nyüzsög és el sem jut hozzá az,
amit a pedagógus mond.
Modernkori népbetegség?
Más volt a helyzet régen és most. A hajdani iskolarendszerben
nem volt kötelező a 8 osztályt végig járni; ha a mezőn munka volt, a
gyerekeknek oda is be kellett állni. Ott a mozgékonyság talán még előnyt is
jelentett. A jómódú családok gyerekeihez házi tanítót fogadtak, aki egyénileg
foglalkozott velük. A hiperaktív gyermekek ilyen „kétszemélyes” helyzetben,
azaz ha egy felnőtt csak velük foglalkozik, ma is jól teljesítenek. Az iskolába
járó gyermekeket pedig poroszos módszer szerint fegyelmezték. Az iskolai körmös
vagy az otthoni testi fenyítés hatására a fiatalok kényszer alatt
alkalmazkodtak az elvárásokhoz. Ma az úgynevezett bántalmazó nevelés,
szerencsére, nem tolerált, sőt büntetendő.
Mit tehet és tegyen a szülő, a tanár?
A szülők eszköztelensége sokat ronthat a helyzeten. Egy
hiperaktív-figyelemzavaros gyermek valóban nagyon igénybe veszi az embert.
Állandó figyelemre van szüksége, s ha nem kapja meg, kivívja magának. Sokat
beszél és hangosan, nyüzsög, rohangál, ugrál, mászik.
A mai
szülőknek gyakran kell segíteni abban, hogyan húzzák meg a határokat gyermekük
számára, akkor is, ha könnyen kezelhető, de még inkább, ha hiperaktív. A
szeretet nem azt jelenti, hogy mindent megveszek a gyermekemnek és mindent
megteszek helyette. A határok egyértelmű és következetes megszabása,
megtanítása és betartása fontos a gyermek társas beilleszkedése, a külvilághoz
való alkalmazkodása szempontjából. A helyes
viselkedésre való odafigyeléssel, annak következetes dicséretével, jutalmazásával
elérhető, hogy a gyermek olyan területeken is fejlődjön, ahol nehézségei
vannak. Az a gyermek, aki otthon a vasárnapi ebédet „megtanulja” végig ülni,
gyakorolja, hogy csak akkor szólaljon meg, amikor más nem beszél és illedelmes
legyen a felnőttel, más helyzetekben is fog tudni legalább fél órát ülni (pl.
tanítás), csöndben maradni (délutáni alvás az oviban) és szót fogadni a
felnőttnek (edzés).
Az ADHD orvosi kezelése
Az
ADHD kezelhető gyógyszerrel is, erre azonban kizárólag indokolt esetben és csak
a szülő beleegyezésével kerülhet sor. Ez azt jelenti, hogy megfelelő
kivizsgálás után, a szülő tájékoztatása és jóváhagyása, valamint rendszeres gyermekpszichiátriai
kontroll mellett szedi a gyógyszert a gyermek, amelynek hatékonyságát legjobban
a tanítás alatt lehet felmérni, így nagyon fontos az együttműködés a tanár és a
szülők között.
A
nem-gyógyszeres kezelések között a viselkedésterápia
az egyetlen, bizonyítékokon alapuló, hatékony kezelési módszer, mely segíti
a hiperaktív gyermekek szociális fejlődését és előmozdítja a helyes
beilleszkedési normák kialakulását. Mindazonáltal fontos megemlíteni, hogy a
figyelmi és a túlmozgásos problémák nem érintik az intellektust. A
figyelemzavaros gyermekek épp olyan okosak, mint a többiek. Sőt, nem csak
okosak, hanem kreatívak, humorosak, szórakoztatóak, szeretetteljesek,
ragaszkodóak is. Megfelelő támogatás és terápia mellett ezek a jó tulajdonságok
is felszínre tudnak kerülni és tovább segítik a gyermek közösségbe való
beilleszkedését.
No comments:
Post a Comment