Nem hiszek abban, hogy létezik bábai és szülészi modell. A szülést egy széles útnak képzelem el, amelyen a szakma szabályai szerint haladjunk úgy, hogy figyelembe vesszük, a szülő nő hogyan kíván életet adni gyermekének. Aktív segítséget vagy inkább passzivitást vár el, kinek a kezét szeretné fogni vajúdás közben, csak a maga erejére hagyatkozik, vagy fájdalomcsillapítást kér, milyen pozícióban szeretne vajúdni és még sorolhatnánk. Ma már a szülő nők határozott elképzelésekkel rendelkeznek arról, milyen szülést szeretnének, fontos, hogy a terhesgondozás során ezt megbeszéljék, az orvos tudja és érezze, mivel tudja leginkább segíteni a leendő édesanyát gyermeke születésekor. Abban hiszek, hogy a szülésnél segédkező bába és orvos feladata az, hogy szakmai tudásával támogassa a kismamát terveiben egészen addig, amíg az anya, magzat érdeke is ezt követeli meg.
Az otthonszüléssel kapcsolatban a leginkább vitatott pont a biztonság kérdése. Az otthoni szülést ellenzők vagy az azt igazán nem támogatók – ezek közé tartozom én is - fő érve az, hogy az otthonszülés veszélyesebb, mint a kórházi. A tudományos felmérések elég eltérő eredményeket hoznak, amely magyarázata annak, hogy miért hivatkozhat mindkét oldal olyan statisztikai adatra, amellyel a véleményét támasztja alá. Készült azonban 2010 júliusában egy átfogó tudományos elemzés*, amely szerte a világban a témával kapcsolatos kutatásokat összefoglalóan vizsgálta. Az eredmény az újszülött biztonságának kérdésében egyértelműen a kórházi szülés felé dönti a mérleget. A tudományos munka szerint a legkörültekintőbben működő otthonszülési rendszerekben is a szülés során bekövetkező magzati-újszülött halálozás háromszorosa a kórházinak.
Személyes tapasztalatom is ebbe az irányba mutat. Az István Kórház orvosaként találkoztam olyan esetekkel, amelyek az otthoni szülés – megítélésem szerinti - túlzott erőltetése miatt egy kockázatosabb és nehezebb kórházi ellátást tettek szükségessé a bekerülő szülő nőknél. A tudomány és a szakmai tapasztalat alapján én azon a véleményen vagyok, hogy a legnagyobb biztonságban a kórházi szülésnél van az anya és gyermeke, az otthonszülés esetében a kisbaba már a születése pillanatában átéli élete első esélyegyenlőtlenségét.
A vágyat azonban, amelyet az otthonszüléssel szimpatizálók éreznek, komolyan kell venni, és nem csak azért mert ez alkotmányos joguk. Körvonalazódik egy jó kompromisszumos megoldás, amikor a szülészettől teljesen független, de a kórháztömbön belüli születésházak üzemelnek, ahol nem orvosi, hanem csak bábai közreműködéssel zajlanak a szülések. Az ezt választó kismamák csak magzati vagy anyai vészhelyzetben kerülnek át a kórházba. Ilyen megoldásnál, baj esetén a segítség olyan közel van, mintha kórházi szülőszobán lenne a kismama.
Dr. Csermely Gyula
szülész-nőgyógyász szakorvos
*A hivatkozott tanulmány: Wax JR, Lucas FL, Lamont M, et al. Maternal and newborn outcomes in planned home birth vs planned hospital births: a metaanalysis. Am J Obstet Gynecol 2010;203:243.e1-8. A tanulmány kivonata elolvasható itt.
Valójában ezek a tények az otthonszülésről:
ReplyDeletehttp://tasz.hu/betegjog/otthonszules-helyzet-ismertetese-kerdes-felelet-formaban
http://elitmed.hu/ilam/hirvilag/_ha_megszunne_az_otthonszules_koruli_hiszteria_es_felelemkeltes_6351/
Kár, hogy a hivatkozott tanulmány elfogult és "olyan elemi hibákat találunk benne, ami miatt felmerül, hogy valójában a cikk az amerikai szülészorvosok politikai harcának része, semmint tudományos írás"
ReplyDeleteAzt nem emliti Csermely dr., hogy az idézett tanulmányt kivéve az összes tanulmány azt találta, hogy az otthonszülés biztonságos. Ennyit a szakirodalom idézésének korrektségéről.
A bábai és orvosi modellben nem hinni kell, hanem a tényeket tisztelni.
ReplyDeleteCsak pár tény: a bábák kísérte szülések során mind idehaza, mind külföldön elenyésző a gátmetszések száma, míg itthon az elsőszülő nők csaknem 100 százalékánál végeznek gátmetszést (egyesek szerint ez female genital mutilation, azaz csonkítás, mert szükségtelen és káros a gátmetszés, különösen az anya kérése ellenére végzett)
A bábák nem készerítik a bizonyítottan káros hátonfekvő helyzetbe a nőket, míg az orvosok nagyon sokszor igen.
Köszönöm mindenkinek a posztomra a reakciókat, fontosnak tartom a témáról való párbeszédet, örülök, hogy itt is lehetőségünk van erre. A következőkben válaszolok a feltett kérdésekre, reagálok a felvetésekre.
ReplyDeleteAz idézett cikk egy metaanalízis, amely áttekintette a világban megjelent összes releváns szakmai irodalmat. Ezek alapján jutott arra a következtetésre, hogy összesen 5 cikk válogatható be az elemzésükbe, tekintettel arra, hogy a többi nem felelt meg a tudományos sztenderdeknek. Ezért azt gondolom, hogy ennek a tanulmánynak az idézése korrekt. Ugyanakkor ahogy jeleztem is eltérőek a szakirodalmi eredmények, ezért lehet találni olyan kutatási adatot, amely mindkét oldal véleményét alátámasztja. Az idézett metaanalízis azonban a tudományos mérce szerint megállja a helyét, így én ennek az eredményeit tartom elfogadhatónak.
Az amerikai orvosok (legalábbis amennyire a barátaimtól tudom) idejüket nem politikai harccal, hanem nagyon magas szintű gyógyítással töltik.
Az orvosi és bábai modell szétválasztásával kapcsolatos véleményem, valamint a tények tisztelete két külön dolog. Tisztelem a tényeket, nézzük a gátmetszések tekintetében mi a helyzet az István kórházban: a szülések 60%-a gátvédelmes szülés, 40% a gátmetszés, gátvédelem esetén minden ötödik szülő nőnél kellett varrni.
Azt gondolom, a gátmetszés, valamint minden orvosi beavatkozás szükségtelen alkalmazása hibás. A gátmetszés, valamint minden szükséges orvosi beavatkozás elmulasztása ugyancsak hibás. A gátmetszés elmulasztásából származó következmények kifejezetten súlyosak lehetnek. A hüvelyfal és a gáttájék több irányba történő repedése nehéz rekonstrukciós műtétet igényelhet közvetlenül a szülés után. A rekonstrukciós műtét elmulasztása pedig a hüvely torz gyógyulásához vezet. Tekintettel arra, hogy nincs korrekt adatunk arra, hogy a magyarországi otthonszüléseknél hány alkalommal történik meg a szükséges beavatkozás elmulasztása, így csak egyoldalúan értékelhetjük a kérdést. Összefoglalva: egy hüvelyt, amely szülés után pókhálószerűen repedt sokkal rosszabb, mint egy vágott felületet egyesíteni. A szülő nőnek a későbbi életminősége szempontjából sem elhanyagolható ez a kérdés.
A szülőpozícióval kapcsolatban szeretném elmondani, hogy az elsők között voltam az országban, aki szülőszéken, négykézlábas testhelyzetben és vízben is vezetett szülést. A mi munkacsoportunkban egyetlen egy olyan kollégát sem ismerek, aki bármi olyasmire kényszerítené a szülő nőt, amit nem akar, minden kismama úgy szülhet ahogy szeretne.