Az agyrázkódás hosszú távú veszélyei

A sportolás közben történő agyrázkódás illetve fejsérülés a mai amerikai médiában nagyon gyakori téma. Olyan ismert sportolókkal, mint Tim Tebow, (a Floridai Egyetem hátvédje) vagy Ben Roethisberger a (Pittsburg Steelers játékosa), történt balesetek felhívták a figyelmet a téma fontosságára és aktualitására.
A múltban, ha a sportolót olyan fejsérülés érte, ami nem járt nyilvánvaló agyrázkódással, a játékos ismét pályára léphetett, amint jól érezte magát. Ma már tudjuk, hogy akár nagyon enyhe agyrázkódás is okozhat hetekig tartó irritáló tüneteket, úgymint fejfájás, szédülés, koncentrációs nehézségek, memóriazavar.
Ha pedig a sportoló abba a szerencsétlen helyzetbe kerül, hogy a feje ismét sérül a lábadozási időszak alatt, akkor előfordulhat, hogy visszafordíthatatlan következményekkel járó agyduzzanat alakul ki, ami mozgásképtelenséghez vagy akár halálhoz is vezethet. Sajnos ez az ún. "második ütközési szindróma" majdnem kizárólag középiskolás korú fiatalokkal fordul elő.

Ennek a tudatában nyilvánvalóan fontos minden szülő és edző számára, hogy tudja, mikor biztonságos a fiatal sportoló visszatérése a sportpályára fejsérülést követően. Ha a sérült diszorientált, szédül, vagy feltűnően esetlen, akkor nem folytathatja az edzést, versenyt.

Az agyrázkódás egyéb tünetei a memóriazavar, egyensúlyzavar, látási zavar, fejfájás. A sérült sportoló lehet, hogy képes futni, labdát dobni, rúgni vagy elkapni, de nem emlékszik a játék részleteire vagy esetleg zavarodottnak látszik.
A fejsérült sportolót ki kell zárni a játékból addig, amíg teljesen rendbe nem jön. Tekintve, hogy gyakran a játékos nem mondja el a szubjektív tüneteit, mert szeretné folytatni a játékot, előnyösebb objektív módon felmérni, hogy, visszatérhet-e a sérült a pályára vagy sem.

Sok amerikai középiskola speciálisan teszteli a fiatal atlétáit a sportszezon előtt. A teszt (un. neurokognitív teszt) objektív és az eredménye később összehasonlítási alapul szolgál esetleges fejsérülés esetén. Dokumentálják a sportoló reakcióidejét, koncentrációs kézségét, információs adatfeldolgozás sebességét.
Amennyiben sérülés után a teszt eredménye csökkent, az iskola nem engedheti vissza a sportolót edzeni addig, míg az eredményei nem normalizálódnak. Ez esetleg hetekig is eltarthat a még egyébként egészségesnek tűnő gyermek esetén is.

Összefoglalva, még enyhének tűnő fejsérülés is járhat komoly következményekkel, különösen, ha a második ütődés a sérülékeny gyógyulási időszakban történik.
Kérdezze meg a gyermeke iskolai edzőjét, hogy van-e a sportprogramnak kidolgozott fejsérülés protokollja és hívja fel a figyelmet a neurokognitiv teszt fontosságára.